A kajak-kenu története
A kajak-kenu története
...
A modern kajak-kenu sport keletkezése John MacGregor nevéhez fűződik. A keménykötésű skót egy 4 m hosszú és 75 cm széles kajakot épített magának, elnevezte Rob-Roynak, és miután Anglia szinte összes folyóját bejárta, gondolt egy merészet és 1865-ben átjött Európába. Kajakjának formáját más országok is utánozták.
Először kajakegyesületek, majd nemzeti szövetségek is alakultak, a sort Anglia nyitja meg, 1866-ban. Nyilván angol hatásra jött létre New Yorkban 1871-ben az első amerikai kajak klub. Az első szövetségek Angliában, Kanadában és az USA-ban alakultak, majd a századfordulón Németországban és cseh földön is.
A kajaksportnak nagy lendületet adott a szétszedhető kajak feltalálása. A szétszedhető kajakokat 1905-ben elsőként a német Heinrich Alfred építette meg, de az iparszerű építés megszervezésének érdeme Klepper Jánosé. A szétszedhető gumikajakok gyors elterjedése visszahatott a merev hajók fejlődésére is. A túrázók táborából kikerülő versenyzők a gyorsabb merev hajókat kedvelték. Rájöttek arra, hogy a „hosszúság futtatja” a hajót. Hosszabb és keskenyebb hajókat kezdtek építeni. A sportág és az eszközök fejlődése szükségessé tette a nemzetközi szerv kialakulását.
Ez a szerv Koppenhágában 1924. január 20-án IRK (Internationale Representantenschaft des Kanusports) néven jött létre. A nemzetközi szövetség első nagy sikere, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1934. évi ülésén felvette a kajakozást-kenuzást az olimpiai műsorba. A második világháború befejezése után az IRK ujjászerveződött és a 33 tagországot számláló nemzetközi szövetség ICF-re (International Canoing Federation) változtatta a nevét. (Az „ICF-nek a római olimpia (1960) után először második, majd 1970-től első alelnöke Bonn Ottó, 1988-tól pedig – két évig párhuzamosan – a főtitkári pozíciót is az egykori magyar kajakos töltötte be.)
Dr. Bréhm György az evezős szövetség alelnöke 1936-ban, az evezős szövetségen belül megalapította a kajak alosztályt. Ugyanebben az évben alakult az első szakosztály a Karakán Kajak Club. Majd a Pannónia TE, Ganz, Elzett, Elektromos, BSZKRT szakosztályok jöttek létre. A versenysport kezdetét jelentette az 1941-ben megalakuló magyar Kajak – Kenu Szövetség, melynek alapítója szintén Dr. Bréhm György.
Az első szövetségi kapitánynak választott Balatoni Kamillt és a magyar kajaksport kiváló versenyzőit, Kövér Miklóst, Nagymajtényi Károlyt, Wesszely Jánost és Oltai Vilmost 1945. február 7-én SS katonai alakulat ártatlanul, embertelen kegyetlenséggel legyilkolta. A II. világháborúban a sportág hajóállományának és csónakházainak háromnegyede elpusztult, de a sportág erejét jelzi, hogy 1947-ben már 17 egyesület lépett be az újjáalakult Magyar Kajak – Kenu Szövetségbe. Az innováció meghozta a sportág sikerét és a vele járó eredményeket. Sportolóink mind világbajnokságokon, mind az olimpiákon szenzációs szerepléssel és eredménnyel hódították meg a vizeket és értek el kimagasló eredményeket.
1960-ban a nekünk kedvező hosszútávú számokat törölték a római olimpia programjából, és helyette a K-2 női és a K-1 4×500-as váltókat vették fel a műsorba.
1963-ban MTS létrehozza az utánpótlás egységes nevelésrendszerét. A népszigeti vízitelepen megalakult a Központi Sportiskola kajak-kenu szakosztálya, ahol a gyerekeket 10 éves kortól foglalkoztatják. A sportágban megélénkülő utánpótlás-nevelés hatása 1967-ben már észrevehető volt. Ugyan ebben az évben a Népsziget Népstadion csónakházának tetejére csaknem 100 személyes sportszállót építenek, mely a vidéki versenyzők szállásproblémáját is megoldotta.
1968-ban a Dunavarsányban létesített edzőtáborhely a válogatott keret sok éves táborozási nehézségeit a legfontosabb időszakban, az olimpia előtt, küszöbölte ki. Versenyzőink a létesítményeket világraszóló olimpiai eredményekkel hálálták meg. Mexikóban minden magyar versenyző dobogóra állhatott. A legfelső fokra a szentendrei Tatai Tibor és a váci Hesz Mihály, mintegy bizonyítva a vidéki kajaksportban rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket. Nem véletlen, hogy a honi szövetség vezetői a vidék felé fordultak, új egyesületek létrehozásával, vidéki versenyzők felkarolásával próbálták meg szélesíteni a sportág bázisát.
Az erőfeszítések következtében a patinás kajakos múlttal rendelkező vidéki városunkban rendeztek világbajnokságot. A Magyar Kajak Kenu Szövetség 1998-ban Szegeden nagy sikerrel szervezte és bonyolította le a síkvízi világbajnokságot, ahol a magyar versenyzők hét győzelemmel örvendeztették meg a közönséget. De természetesen ezzel nem záródott le a sikersorozat hiszen, az utóbbi idők már-már páratlan aranyhalmozásának eredményeként a magyarok vezetik a sportág örökös világranglistáját is.
Forrás: